You are currently viewing Ki mentse meg a világot?

Ki mentse meg a világot?

Nem mondunk újdonságot: a Föld nagy bajban van. Számtalan kormányzat és civilszervezet foglalkozik ezzel a kérdéssel és olyan ikonikus arcokat társíthatunk ehhez a küzdelemhez, mint Greta Thunberg vagy az Egyesült Államok volt alelnöke, a tevékenységéért a Nobel-békedíjat kiérdemlő Al Gore.

Egyre több cég is foglalkozik a zöld gondolattal, és társadalmi felelősségvállalásuknak nagy szerepe van abban, hogy ez a rendkívül fontos üzenet eljusson mindannyiunkhoz. De mi a mi szerepünk ebben a témában, mint egyes embereknek? Egyrészről természetesen a fogyasztásunk visszafogása, ami jelentős elköteleződés, ahogy erről írtunk is egyik előző posztunkban. Másrészről éppen az egyén az, aki nyomást gyakorolhat a kormányzatra, illetve a cégekre, konkrétan számon kérve rajtuk, ha nem tesznek eleget, ha semmit sem tesznek vagy legrosszabb esetben még rontanak is a jelenlegi helyzeten. De kik vagyunk „mi”? Van-e különbség abban, hogy nőnek vagy férfinak születtünk? Azt gondoljuk: van (az attitűdbeli különbségekkel egy következő posztunkban foglalkozunk majd). És azt is szeretnénk, ha ez a különbség itt (is) eltűnne.

Mit gondolnak erről a kommunikátorok?

A nagy környezetvédő szervezetek, mint a World Wildlife Foundation (WWF), a Greenpeace vagy éppen a hazai Levegő Munkacsoport hirdetései mindenkinek szólnak; nem céljuk, hogy válogassanak a megszólítottak között, azaz szegmentáljanak.

A cégek viszont üzeneteiket minél hatékonyabban szeretnék eljuttatni hozzánk, és a végső cél nyilván nem más, mint a hatékonyabb értékesítés. Ez alapvetően a mi érdekünk is, hiszen a profitból lesznek jobbak – ideális esetben környezetbarátabbak is – a termékek és innen lesz forrás arra is, hogy segítsenek minket a döntésben, amikor vásárolunk. 

Ez utóbbi maga a kommunikáció, azaz sarkosan és leegyszerűsítve: a reklám. Ezeket pedig úgy juttathatják el hozzánk eredményesen, ha minél inkább ránk szabják: a nemünkre, a korunkra, a lakóhelyünkre, az iskolai végzettségünkre, hogy csak néhány alapvető jellemzőt említsünk – de ennél persze sokkal jobban is be lehet határolni minket például a digitális lábnyomunk alapján, egészen odáig, hogy milyen típusú filmeket szeretünk és vagy éppen milyen helyeket választunk nyaraláskor.

 A reklámok túlnyomó részben az érzelmekre hatnak, kisebb részben pedig az értelemre. És milyen érzelmeket kötnek a nagy márkák az érzelmekhez?

Nyilván olyanokat, amelyek megfelelnek a társadalmi sztereotípiáknak: a nők gondoskodók és családcentrikusak, még akkor is, ha időről időre feltűnik a független, erős nő.

A férfiaknál az arány fordított: az erős, céltudatos macsós-fickós férfi időnként törődővé is válik, ami néha annyit jelent: foglalkozik a gyerekével és „segít” a háztartásban – még ha időnként csetlik-botlik is, mert egyébként soha nem csinál ilyet.

Keresd a hibát!

Ha megvizsgáljuk, hogy a környezettudatosság fogalomkörébe tartozó üzenetek hogyan jutnak el a cégektől a fogyasztókhoz, akár csak termékek szintjén, általában hatalmas szakadékot látunk (bár pozitív kivételek nyilván vannak): míg rendkívül sok nőknek fejlesztett terméknél kiemelik, hogy környezetbarát összetevőkkel készül és környezetbarát a csomagolása, a férfiaknak ajánlott termékeknél ez kevésbé fontos szempont. (És most szándékosan nem olyan, csak nőknek szóló termékekről beszélünk, mint az arclemosó korong, az intimkehely, vagy a most éppen akciós áron kapható mosható betét.)

Hogy mennyire elbillent a mérleg, mutatja például, hogy pár hete egy budapesti bevásárlóközpontban található drogériában szétnézve azt láttuk, hogy míg tusfürdőből és dezodorból széles választékot találtunk nőknek eco-friendly felirattal, és ezek némelyike külön helyet kapott külön reklámfelülettel az üzletben. Ezzel szemben egy olyan (egyébként globális) márkát találtunk férfiaknak, aminek a tusfürdőin egy kis matrica hirdette, hogy 99%-ban újrahasznosított műanyagból készült a flakonjuk, de olyan dezodort, amit környezetbarátként hirdettek… egyet sem.

Hogyan lehet elérni a változást?

Ha csak a kínálatot nézzük, úgy tűnhet, mintha a férfiakat nem érdekelné a klímaváltozás, pedig, ha akár csak a közvetlen környezetünket kérdezzük, láthatjuk, hogy ez nem így van.

Ha tehát a kínálatot akarjuk megváltoztatni, arra van szükség, hogy legyen kereslet.