Zero waste Halloween

Lehet szeretni vagy nem szeretni, de tény, hogy a Halloween most már Magyarországon is része az évvégi ünnepeknek és a gyerekek nagy része imádja – egyfajta ősz végi, tél eleji farsangnak tartja, ahol nem csak beöltözhet, de akár még édességhez is juthat… És ha visszaemlékszünk gyerekkorunkra, melyikünk ne imádta volna?

 

Miért is bulizunk Halloweenkor?

Gyakori tévhit, hogy megint egy olyan ünnepről beszélünk, ami tősgyökeres amerikai. Tény, hogy leginkább amerikai filmekből ismerjük a hagyományokat: az ijesztő jelmezbe öltözött gyerekeket, akik a szomszédságot járva édességet követelnek – itt jegyeznénk meg, hogy mi Hollywooddal ellentétben azt javasoljuk, hogy előre csomagolt cukorkák helyett készíts inkább Te magad valami finomat, amit odaadhatsz.

A valóságban viszont az ünnep kelta eredetű, Észak-Amerikába pedig csak az 1840-es években került át, amikor sok ír és skót telepedett át az óceánon túlra. Bár sokan hivatkoznak arra, hogy „nálunk nem Halloween van, hanem mindenszentek”, maga a név az All Hallows Even – azaz magyarul: a mindenszentek estéje – rövidülése (skótul az „even” az este), a fenti kijelentés tehát kicsit olyan, mintha azt mondanánk: nálunk nem szenteste van, hanem karácsony. :)

Bár keresztény ünnep, a szokások egy részét a pogány samhain hagyományokból merítették, ami a mai újpogány vallások (pl. a wicca) egyik legfontosabb napja.

 

A tökfaragás és Jack legendája

Ezeknek a samhaini hagyományoknak az egyik legismertebbje a Jack-o’-lantern elkészítése, ami nálunk egyenlő faragott tökkel, bár eredetileg nem csak tökből, hanem olyan gumókból is készülhetett mint a zeller, a karalábé vagy éppen a fehérrépa, és eredetileg körülbelül a mi lidércfényünk angol elnevezése volt.

De ki is az a bizonyos Jack, aki a névben rejtőzik? A legenda szerint élt egyszer jó régen egy ír fickó, akit sokféle néven ismerhettek a kortársai, amelyek egy része nem volt különösebben hízelgő… Fukar Jack, Részeg Jack, Furcsa Jack, jobb esetben pedig Jack, a kovács.

Nos, emberünket egész Írországban úgy ismerték, mint egy kétszínű manipulátort és a híre eljutott egészen az ördögig, aki nem akarta elhinni, hogy létezik egy ilyen ember – és azért egy kicsit irigy is volt, hogy lehet nála genyóbb teremtés.

Így tehát elhatározta, hogy maga jár utána, igazak-e a mendemondák. Amint Jack szokás szerint részegen kóborolt, egyszer csak egy kísérteties mosolyú testbe botlott az utcán, és nyilván azonnal kitalálta, ki is lehet az, sőt arra is rájött, hogy azért találkoztak most, hogy az ördög magával vigye a pokolba.

Utolsó kívánságként annyit kért, hogy még egyszer hadd rúgjon be, és ebben a kérésben a Gonosz semmi kivetnivalót nem látott, úgyhogy elkísérte Jacket a kocsmába, ahol csak úgy ömlött a férfiba az ital. Mikor fizetésre került a sor, kiderült, hogy Jacknél nincs pénz (ismerős a helyzet, hogy elmentek egy görbe estére, és valaki csak a végén szól, hogy pont nincs nála a pénztárcája?)…

Jack ezért meggyőzte az ördögöt, hogy változzon pénzzé, hogy ki tudják fizetni a cehet a kocsmárosnak. Úgy tűnik, a gonoszok néha nagyon buták tudnak lenni, az ördög ugyanis ebbe is belement, hősünk viszont az okosabbik gonoszok közül került ki, ugyanis a pénzördögöt becsúsztatta a zsebébe, ahol már volt egy feszület, aminek köszönhetően az ördög elvesztette varázserejét és nem tudott visszaváltozni. A kellemetlen helyzet feloldásaként megállapodott Jackkel, hogy innentől kezdve tíz évig nem zaklatja többet mindenféle pokollal, sőt, felé sem néz addig.

Tíz év múlva viszont már alig várta, hogy találkozzanak, úgyhogy ismét magára öltve torz mosolyát megint a földre feküdt, hogy áldozata belé botoljon. Hogy most se kelljen meghalnia, Jack ezúttal azt mondta, hogy enne egy kis almát (ki indulna üres hassal a pokolba?). Az ördög nem különösebben tanulékony, beleegyezett hát, hogy szed pár szemet a közeli almafáról… Jack viszont erre teleszurkálta a földet a fa körül feszületekkel, úgyhogy a Gonosz már megint csapdába esett. Jack ezúttal már azt kérte, soha ne kelljen a pokolba mennie.

A poklot ugyan elkerülte, de mégsem volt halhatatlan, úgyhogy egy (a többi ír számára legalábbis) szép napon sikerült halálba innia magát. Ha a pokolra nem volt gondja, elindult hát Szent Péter kapujához, ahol – előre sejthető módon – nem volt szívesen látott vendég… már akkor sem lett volna, ha csak iszákos lett volna, de Jack rengeteg álnokságot követett el életében, úgyhogy Péter azt javasolta a bűnös léleknek, induljon inkább lefelé. Jack lelke így is tett, ám a pokol kapujában az ördög nem akarta beengedni, hiszen egyességet kötöttek, hogy oda nem megy soha. A patthelyzet nem oldódott fel tehát, így Jack lelke arra kényszerül azóta is, hogy bolyongjon a két világ között. Az ördögtől végül egy kis parazsat azért kapott, egyrészt, hogy jelezze az élőknek, hogy ő nem tartozik közéjük, másrészt hogy lássa, merre megy… A parázs pedig azóta is ott hunyorog a kivájt gumóban (illetve az utóbbi pár évszázadban már inkább a tökben).

 

És hogyan ünnepeljünk mi?

Arról már beszéltünk, hogy a gyerekeknek és felnőtt barátainknak inkább házilag készült édességeket adjunk, mint előre csomagoltakat. Ha nagyobb összejövetelt tervezel, de nem szeretnél mosogatni, a műanyag tányérok és poharak helyett választhatod a lebomlókat. Másrészt a dekorációt is megoldhatjuk műanyagmentesen, ha mi magunk vágunk ki papírból dekorációs elemeket.

Ezekkel akár díszítheted az asztalt de ha középen két helyen bemetszed, akkor akár a bambuszból vagy fémből készült szívószálakat is. Hogy hogyan, arra itt találsz ötletet.

És persze ott vannak a jelmezek is: bármennyire is csábító készen megvenni, sok helyen lehet bérelni ezeket, de a gyerekekkel (vagy akár a barátokkal) az is szórakozató lehet, ha Ti magatok készítetek kosztümöt régi cuccokbat újrahasznosítva – hogy csak a legegyszerűbbet említsük: egy régi lepedőre elég két lyukat vágni, hogy lássatok benne, és máris kész a kísértetjelmez.

Ha Neked is van egy olyan szellemes* furfangos ötleted, mintha Jack mondta volna tollba, hogy hogyan lehet hulladék nélkül megúszni a Halloween, oszd meg velünk itt, a Facebookon vagy akár az Instán!

* megígérjük, hogy az év végéig tartózkodunk a posztból kikacsintós szóviccektől.


Korábbi bejegyzés Újabb bejegyzés

Kommentelj