Kicsoda Mikulás?

Ha ezeket a sorokat olvasod, nagy az esélye, hogy te is december 6-án várod a Mikulást – ellentétben a világ nagy részével, ahová csak december 24-én érkezik. Sőt, vannak olyan országok (például Oroszország), ahová csak újév napján.

De vajon kicsoda ez az ember? Mi van a puttonyában? Miért csomagolja vajon műanyagba az ajándékait? Egyáltalán: ő most akkor Télapó vagy Mikulás?


Szóval ki is ő?

Nos, haladjunk visszafelé a kérdésekkel! Mikulás történetében rengeteg nép szokásai keverednek. Maga a Mikulás név cseh vagy szlovák eredetű, a hozzá kapcsolódó szokásokat viszont Németországból vagy Ausztriából vettük át. Az ünnep maga myrai Szent Miklós emlékére jelent meg, aki a mai Törökországban született 270-ben és ott is lett püspök, az ereklyéi viszont az olaszországi Bariban vannak. Mi sem természetesebb tehát, minthogy a leghíresebb Mikulás Finnországban él: ő Joulopukki. 

Szent Miklós a védőszentje a tengerészek, a kereskedőknek, az illatszerészeknek, a gyógyszerészeknek, a zálogosoknak, a pálinkfőzőknek és Kecskemét városának  – valamint nem meglepő módon a diákoknak gyerekeknek is.


Hogy miért? A legenda szerint Szent Miklós gazdag családba született. Miután szülei meghaltak, elgondolkodott hogyan tudná óriási vagyonát isten dicsőségére fordítani, így amikor megtudta, hogy szomszédja annyira elszegényedett, hogy lányait akarta eladni prostituáltnak, hogy legyen mit enniük, Miklós elborzadt és cselekedett: egy kendőbe sok-sok aranyat tett, és bedobta a szomszédja ablakán. A szüleitől örökölt vagyont ezután szétosztotta a szegények között.

Érdekesség vele kapcsolatban az is, hogy részt vett a Konstantin római császár által összehívott nikaiai zsinaton is 325-ben, ahol egy vele egyet nem értő társát, Ariust, egyszerűen megpofozta. Talán ebből is adódik az a hagyomány, hogy Mikulás nemcsak a jókat jutalmazza, de a rosszakat meg is bünteti.


Úgy tűnhet, hogy Mikulás régi magyar ünnep, ám csak jóval a kiegyezés után kezdtük el ünnepelni, az 1870-es évek vége felé. Éppen ezért itt adódik a kérdés, hogy Mikulásról vagy Télapóról beszélünk. Sokan gondolják, hogy ez utóbbi az orosz Дед Мороз (fagy apó) átírása, de Arany János Téli versében (1850) már előfordul a „télapó” szó és Mikszáth Kálmán is többször használta – csakúgy mint József Attila vagy Krúdy Gyula.


Mielőtt jelen formájában ünnep lett Mikulás, inkább az ijesztgetésről szólt: fiatalok járták az utcákat és láncokat csörgettek feketére mázolt arccal. Ez volt láncos Miklós ünnepe aki nemcsak jutalmazott hanem büntetett is. Ez a feladat mostanra kizárólag a krampuszé, akit mostanában egyre kevesebbet látunk – eltűnése valószínűleg leginkább a marketingeseknek köszönhető. :)


Mi van Mikulás puttonyában?

Elképzelhető hogy láttad már a közösségi médiás posztjainkat, amelyekben műanyagmentes lehetőségeket ajánlunk figyelmedbe.

Miért? Mert rengeteg műanyagot használunk, ami a szemétbe kerül. A mikuláscsomag hagyományosan egy vékony piros műanyag tasakot jelent, amibe műanyagba csomagolt édességek kerülnek. Érdekes kérdés az is hogy, milyen édességek: a formára öntött csokik általában nem is valódi csokoládéból készülnek, hanem csokoládébevonóból, a kettő pedig úgy aránylik egymáshoz, mint a festmény és a repro: olyasmi, de mégsem ugyanaz… nagyon nem.

 

Zero waste Mikulás

Mi még csak nem is csokit vagy cukorkákat, hanem egyéb finomságokat szeretünk a csomagba tenni. Narancsot, diót vagy akár szárított gyümölcsöket, valamint olyasmit amit a megajándékozott hosszú távon használhat. Például Mikulás mosolya nevű ajakbalzsamunkat, amit be sem kell csomagolni, mert címkéjén már ott van az öregúr, ezenkívül pedig további előnye, hogy a csomagolása komposztálható.

A műanyag Mikulás csomagok helyett pedig hálós bevásárló tasakokat ajánlunk, amit a megajándékozott később is használhat, ha magával viszi a boltba, és zöldséget, gyümölcsöt vagy pékárut tesz bele.





Korábbi bejegyzés Újabb bejegyzés

Kommentelj