Fenntartható vásárlás – az ünnepek apropóján

Alig több, mint egy hónap és itt van a karácsony, ami a járvány miatt (valószínűleg) más lesz, mint máskor. Egyrészt a szeretet közelgő ünnepe, másrészt a Green Friday-os Facebook posztunk reakciói gondolkodtattak el bennünket azon a kettősségen, hogy milyen viszonyban áll a hulladékcsökkentés szándéka és a kereskedelmi tevékenység.

 

Miért vágtunk mi bele?

A válasz egyszerű: azért, mert nem csak hisszük, de látjuk is, hogy a Föld bajban van. A klímakatasztrófa mára nem utópisztikus forgatókönyv, hanem a legvalószínűbb, ha nem teszünk ellene – és mi úgy döntöttünk, hogy teszünk. Nem titok, hogy a nonprofit szféra kivételével azért alakulnak vállalkozások, hogy az ott dolgozók megéljenek, lehetőleg valami olyasmivel foglalkozva, ami fontos számukra. Nekünk az volt a célunk, hogy a fenntartható életmódot segítsük.

 

És azóta is minden egyes nap keressük azokat a termékeket, amelyekkel csökkenthetjük a háztartási hulladékot vagy éppen kiválhatjuk a műanyagokat és a környezetre káros anyagokat.

Megpróbálunk olyan szállítási módot találni, ami a lehetőségeken belül minimálisra szorítja a károsanyag-kibocsátást, emelett persze szeretnénk tippeket adni és inspirálni mindenkit a közösségi médiában és itt, a blogunkban, hogy együtt megmenthessük ezt a bolygót.

 

Fogyasztás, de hogyan?

A következő öt hétben a közelgő ünnepekről is írunk majd – a lehetséges ajándékoktól csomagolási ötletekig mindenféléről –, de elöljáróban összeszedtük azokat a gondolatainkat, ami a környezettudatosság és az ünnepek egy különleges aspektusa, a vásárlás ellentmondása között feszülnek.

A civilizációnk tagjként rá vagyunk utalva arra, hogy fogyasszunk, mert a világ sokkal összetettebb annál, hogy minden igényünket magunk elégítsük ki: minél távolabb élünk a természettől, a legfenntarthatóbb életmód, az önellátás egyre nehezebb. Egy nagyvárosban élve például nincs lehetőségünk arra, hogy élelmiszert termeljünk a kertben, hiszen a legritkább esetben van kert, a napi munka mellett pedig időnk sem lenne erre. Mivel az iskolai oktatás sem gazdálkodásra készít fel bennünket, ezért a tudásunk sincs meg ahhoz, hogy hatékonyan és alacsony környezeti terheléssel oldjuk meg saját élelmiszerellátásunkat. Ezen kívül azonban felöltözve járunk és fedél van a fejünk felett… ruháink és lakásunk előállításához sincs meg a szükséges tudásunk, úgyhogy jobb híján ezeket is kész termékekként, szolgáltatásokként kell megvásárolnunk.

Ami elkerülhetetlenné teszi a fogyasztó társadalmat, az az a tény, hogy a szükségleteink hierarchiájának a legalsó szintjénél tartunk a jól ismert Maslow-féle piramisban:

 

 

Minél feljebb lépkedünk a piramis szintjeiben, jó eséllyel annál jobban rá leszünk utalva arra, hogy másoktól, pénzért vegyük meg azt, ami az igényinket kielégíti. Ez pedig azt (is) üzeni nekünk, hogy bár törekednünk kell rá, hogy minél kevésbé legyünk ráutalva a mások által, az otthonunktól távol, a kor technológiáit felhasználva előállított javakra, ezt minden eddiginél nehezebb megoldani, ha a szükségleteinken nem változtatunk.

 

Változás a környezetért

A változás velünk kezdődik, és kinek-kinek a saját tempójában érdemes haladnia. A nagy fellángolások a környezet védelmében rövid távon hasznosak ugyan, de hamar elfogyhat a muníció, bármilyen nemes legyen is a cél, hiszen nem valószínű, hogy egyik napról a másikra radikálisan tudunk szakítani eddigi életformánkkal, a sikertelenség pedig frusztrálhat.

Úgy látjuk, hogy az sem segít, ha azok felett ítélkezünk, akik egyelőre a nagy elhatározás előtt állnak vagy (szerintünk) még nem tesznek eleget: ezzel csak elbizonytalanítjuk, esetleg el is tántorítjuk őket attól, hogy megtegyék az első, második, harmadik apró lépést egy hosszú úton.

Ne feledjük azt sem, hogy mindannyian máshonnan indulunk. Csapatunknak például van olyan tagja, aki egy héten hét nap evett húst egy évvel ezelőtt, ez pedig a fenntarthatóság szempontjából az egyik legnagyobb kihívás. Aztán elhatározta, hogy egy napot minden héten kihagy, aztán pár hónap múlva kettőt és most már akár négy napot is el tud képzelni húsmentesen. Valószínű, hogy ez a kb. 50%-os csökkenés nem történt volna meg, ha a környezetétől kritikát kapott volna, hogy miért nem lesz azonnal vegán (és persze tudjuk, hogy van olyan is, aki elvi okokból azonnal abba tudja hagyni a húsevést).

Fontos tehát, hogy mérsékeljük árufogyasztásunkat, de tudjuk, hogy maratont futunk, nem sprintet! :)

És ha már egy ünneppel kezdtünk, azzal is fejezzük be! Karácsony után hamarosan jön szilveszter ha valakinek csak az elhatározás hiányzik, van egy tippünk, hogy mi legyen az újévi fogadalma! Bátorításként pedig felidéznénk egyik kedvenc gondolatunkat: a Földnek nem maroknyi tökéletes környezetvédőre van szüksége, hanem számtalan tökéletlenre. Tarts velünk!


Korábbi bejegyzés Újabb bejegyzés

Kommentelj