A fenntarthatóságba is a nők szakadjanak bele? (Ökoanyu tollából)

Olvassátok el blogunk történetének következő vendég posztját Ökoanyutól! 

Van egy téma, ami évek óta kerülget: nemek közti egyenlőtlenség a fenntarthatóság területén. Kemény dió, nem véletlenül nem írtam még róla.

Több különböző edukációs programot vezetek, workshopokat, előadásokat tartok – hol online, hol offline. Jellemző tendencia volt, hogy az évek alatt az egyre nagyobb számú hallgatóság soraiban általában egyetlen férfi volt jelen az előadásaimon. 

A helyzet már-már önmaga karikatúrájába fordult egy idő után, ugyanis rendre kiderült: vagy a kötelességből kirendelt helyi újság tudósítója ül a sorok között, vagy a helyi szervező férje. Mondjuk az vigasztalt, hogy általában élvezték az előadást, tudtak kapcsolódni az elhangzottakhoz.

Megmondom őszintén, fenntarthatósági szempontból még a saját férjemet sem tudom mindig megfejteni. Praktikusan minden szövegemet olvassa “több szem többet lát alapon”, mégis néha olyan dolgokra csodálkozik rá, amiket már ezerszer megénelkeltem különböző formákban.

De kétségtelen, ennek a területnek számtalan vetülete van: igaz, sokszor nem visz magával ilyen-olyan szütyőket, de az sosem volt kérdés, hogy a család, a háztartás, a gyerekek: közös buli. Éljen a svéd modell! Ha kizárólag az én nyakamban lenne minden, a család, vagy a lakás körüli teendő, nem is tudnám ennyi energiával vinni az Ökoanyu összes platformját.

Persze sok-sok beszélgetésre, esetenkénti finomhangolásra itt is szükség van, de az alap kiváló. És az is tudható, hogy a fenntarthatóság érdekében tett törekvések esetében a nemek közti feladatok, szerepek újragondolása, újrabeszélése esszenciális ahhoz, hogy más mechanizmusokra épülő, új társadalmi rendszerek alapjai meg tudjanak teremtődni.


A promléma gyökere mélyebben van!

Tovább olvasom a cikket 


Korábbi bejegyzés

Kommentelj